Látomás
Percekké porlad az idő
Porszemekben jajong a tér
Utolszor villan
Majd semmibe omlik
A fény

Vágyakozás

 Süket éjszakának suttog a hajnal
Aztán földübörög a nappal
hazug idegen szavakkal

Lemegy a nap
Sistereg, füstöl az est
Várlak, várlak
végtelen csend

Végtelen
Tekintet koldul a messzeségben
Hol rég kihunyt csillagok fénye kóborol
Merre a végtelen?
Nincs rajta a térképeken
Csillagnak fénye
Embernek árnyéka
Eltűnik mindkettő
Mi lehet Istennek szándéka?

A tó
Lágy harmatos sötétség
Tapad a tóhoz
Messze a part
Csak sejtelem lehet
Gondolataim
Lassan alámerülnek
Mélységek égboltjára
Hol halak a csillagok
És fölöttük
A végtelen lebeg